Major Kamill
Képzőművész/ Visual artist
Életrajz
MAJOR
KAMILL
„A pusztítás egyben teremtői aktus is.”
Major Kamill 1948-ban született Perkatán.
A Pécsi Művészeti Gimnáziumban 1967ben érettségizett.
Művész tanarai: Simon Béla, Bizse János és Lantos Ferenc.
Tanulmányai mellett Major Lantos körét látogatta, és részt vett az Pécsi Iparművészeti Stúdió (1967) létrehozásában.
Ettől az időszaktól kezdve számos zománckísérletbe kezdett a bonyhádi gyárban, és aktívan részt vett a művészeti életben.
1967-ben első egyéni kiállítása a Pécs-Meszes Művelődési Házban főként a bonyhádi zománcgyárban készült képekből állt.
1972-ben, egy rövid budapesti tartózkodás után végleg elhagyta Magyarországot, és Franciaországba költözött. Párizsban telepedett le, és beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára (École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs). Ott, Éric Seydoux mellett ismerte meg a szitanyomást, amely gyorsan fontos szerepet kapott munkájában. Diplomája megszerzése után Kamill Majort művészeti tanárként alkalmazták a főiskolában.
Párizsi éveinek első szakaszában Major folytatta a geometrikus festészet (1968–1976) kutatását, amelyet még Magyarországon kezdett el. A letisztultság keresése arra késztette, hogy fokozatosan megfossza vásznait minden fölöslegtől, és csak a lényeget tartsa meg: egymást keresztező egyenes vonalakat, amelyek lassan írásszerű formákká alakultak. Ezek a Raszterek és az Írás korszaka (1976–2020). Az írás, amely az akkád agyagtáblák ékírásos jeleit idézi, monumentális vásznakon, fadomborműveken vagy szitanyomás nyomatokon jelenik meg, Gilgames, Akkád vagy Palmira címen.
Ezzel párhuzamosan Major Kamill más területekre is elkalandozik. Különféle korszakai-kutatásai között oda-vissza átjárás figyelhető meg.
Így született a Temetőfotók korszaka (1974–2000) – Párizsba érkezésekor a régi Père-Lachaise temető mellett lakott, és igen gyakran sétált az öreg kövek között. Megrendíti a sírokon található, idő járta, megfakult, repedezett halotti medálok látványa. Lenyűgözi az a titokzatos, költői hangulat, amelyet lassú pusztulásuk áraszt. Megragadják a sírokat díszítő halotti medálok, amelyek gyakran megkopva vagy eltörve őrzik az idő nyomát. Lenyűgözi a pusztulásukból áradó titok és költészet. Major ebben a romlásban egyfajta teremtői aktust ismer fel, amely életet visz az élettelen anyagba.
E felismerés hatására emelte be ezt a technikát alkotói eszköztárába. Ebben a szellemben készültek a Tépett papírok (1988–1992) és a Rongyok (2020–2023). Több „Írás” sorozat béli fadomborművét is fűrésszel vagy fejszével „megsebzi”, hogy fokozza jelenlétük sűrűségét.
2000 óta Major egy dél Franciaországi kis faluban él, és kertje az ő birodalma. Ez jelenik meg a Hortus meus (2020–2025) sorozatban. Bár ezek továbbra is nonfiguratív művek, növények ujjongását, a szélben táncoló pázsitfüveket, rajzó rovarfelhőket, a kitörő öröm képét látjuk bennük…
Legyenek akár súlyosak, akár könnyedebbnek tűnők, Major műveit nagyfokú egyszerűség jellemzi. Létkérdéseket tesznek fel, olykor igen mélyeket, és talán a természet, annak örök ciklusai adják meg rájuk a választ.
„A pusztítás egyben teremtői aktus is.”
Major Kamill 1948-ban született Perkatán.
A Pécsi Művészeti Gimnáziumban 1967ben érettségizett.
Művész tanarai: Simon Béla, Bizse János és Lantos Ferenc.
Tanulmányai mellett Major Lantos körét látogatta, és részt vett az Pécsi Iparművészeti Stúdió (1967) létrehozásában.
Ettől az időszaktól kezdve számos zománckísérletbe kezdett a bonyhádi gyárban, és aktívan részt vett a művészeti életben.
1967-ben első egyéni kiállítása a Pécs-Meszes Művelődési Házban főként a bonyhádi zománcgyárban készült képekből állt.
1972-ben, egy rövid budapesti tartózkodás után végleg elhagyta Magyarországot, és Franciaországba költözött. Párizsban telepedett le, és beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára (École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs). Ott, Éric Seydoux mellett ismerte meg a szitanyomást, amely gyorsan fontos szerepet kapott munkájában. Diplomája megszerzése után Kamill Majort művészeti tanárként alkalmazták a főiskolában.
Párizsi éveinek első szakaszában Major folytatta a geometrikus festészet (1968–1976) kutatását, amelyet még Magyarországon kezdett el. A letisztultság keresése arra késztette, hogy fokozatosan megfossza vásznait minden fölöslegtől, és csak a lényeget tartsa meg: egymást keresztező egyenes vonalakat, amelyek lassan írásszerű formákká alakultak. Ezek a Raszterek és az Írás korszaka (1976–2020). Az írás, amely az akkád agyagtáblák ékírásos jeleit idézi, monumentális vásznakon, fadomborműveken vagy szitanyomás nyomatokon jelenik meg, Gilgames, Akkád vagy Palmira címen.
Ezzel párhuzamosan Major Kamill más területekre is elkalandozik. Különféle korszakai-kutatásai között oda-vissza átjárás figyelhető meg.
Így született a Temetőfotók korszaka (1974–2000) – Párizsba érkezésekor a régi Père-Lachaise temető mellett lakott, és igen gyakran sétált az öreg kövek között. Megrendíti a sírokon található, idő járta, megfakult, repedezett halotti medálok látványa. Lenyűgözi az a titokzatos, költői hangulat, amelyet lassú pusztulásuk áraszt. Megragadják a sírokat díszítő halotti medálok, amelyek gyakran megkopva vagy eltörve őrzik az idő nyomát. Lenyűgözi a pusztulásukból áradó titok és költészet. Major ebben a romlásban egyfajta teremtői aktust ismer fel, amely életet visz az élettelen anyagba.
E felismerés hatására emelte be ezt a technikát alkotói eszköztárába. Ebben a szellemben készültek a Tépett papírok (1988–1992) és a Rongyok (2020–2023). Több „Írás” sorozat béli fadomborművét is fűrésszel vagy fejszével „megsebzi”, hogy fokozza jelenlétük sűrűségét.
2000 óta Major egy dél Franciaországi kis faluban él, és kertje az ő birodalma. Ez jelenik meg a Hortus meus (2020–2025) sorozatban. Bár ezek továbbra is nonfiguratív művek, növények ujjongását, a szélben táncoló pázsitfüveket, rajzó rovarfelhőket, a kitörő öröm képét látjuk bennük…
Legyenek akár súlyosak, akár könnyedebbnek tűnők, Major műveit nagyfokú egyszerűség jellemzi. Létkérdéseket tesznek fel, olykor igen mélyeket, és talán a természet, annak örök ciklusai adják meg rájuk a választ.
Díjak
Kiállítások
FONTOSABB EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK
2023 Galerie Kalman Maklary Fine Arts – Budapest 2020 Mücsarnok Kunsthalle - Budapest 2018 Institut Balassi, Bruxelles 2017 Musée Kegyeleti, Budapest 2014 Institut Hongrois - Paris 2014 Galerie La Quincaillerie - Barjac 2014 Musée Janus Panonnius – Pécs / Hongrie 2011 - 2012 - 2013 Galerie Kalman Maklary Fine Arts – Budapest 2011 Galerie Samantha Sellem – Paris 2011 Prieuré Saint-Pierre – Pont-Saint-Esprit avec Peter Repp 2010 Galerie Pierre-Michel D. – Paris 2009 - 2010 Galerie Kalman Maklary Fine Arts – Budapest 2009 Galerie Crous-Beaux-Arts – Paris 2005 Librairie de l’Institut Français – Budapest 2005 Cloître des Billettes – Paris 1998 Musée Kiscelli – Budapest 1998 Aéroport d´Orly - Paris 1996 Galerie L´Atelier - Paris 1994 Palais de Justice Européen - Luxembourg 1994 Institut Français de Budapest 1993 Galerie La Teinturerie - Paris 1986 Maison des Jeunes de Bardos, avec Li-Jagyong 1984 Galerie Municipale de Pécs / Hongrie 1984 Galerie Sank Olof - Norrköping / Suède 1983 Galerie Municipale E. Manet - Gennevilliers 1981 Actuel Art Galerie - Stockholm 1980 Maison de la Culture d´Amiens 1979 Galerie Junior - Vienne / Autriche 1979 Musée d´Art Moderne de la Ville de Paris, section Musée des Enfants 1979 Galerie NRA - Paris 1977 Galerie Pryzmat - Cracovie / Pologne 1975 Galerie du Haut-Pavé - Paris 1971 Maison des Jeunes Artistes - Budapest 1967 Maison de la Culture de Mészes - Pécs / Hongrie
FONTOSABB CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK2025 Várkert – Budapest 2023 Momü, Balatonfüred / Hongrie 2022 Etihad Modern Art Gallery – Abu Dhabi 2022 Sungkok Art Museum – Séoul 2019 Galerie La Quincaillerie – Barjac 2014 Art Paris 2014 London Art Fair 2014 BRAFA / Bruxelles 2013 Art Paris 2013 London Art Fair 2013 BRAFA - Bruxelles 2012 Galerie L´Art dans le Ruisseau - Conilhac 2012 Art Paris 2012 BRAFA - Bruxelles 2011 BRAFA - Bruxelles 2010 Galerie L’Art dans le Ruisseau – Conilhac 2010 Art Paris 2010 BRAFA - Bruxelles 2009 Cloître des Billettes – Paris 2009 Galerie L’Art dans le Ruisseau – Conilhac 2008 Galerie Erdész-Maklary Fine Arts - Budapest 2006 Salon de Mai - Paris 2004 Euro Fries – Paris, Berlin, Budapest 2002 Hôtel Bessonneau – Angers 1995 École des Beaux-Arts de Paris 1995 SAGA, Grand Palais - Paris 1994 Galerie Municipale de Pécs / Hongrie 1993 Galerie Natkin-Berta - Paris 1992 Galerie La Teinturerie - Paris 1992 SAGA, Grand Palais - Paris 1992 Bibliothèque Nationale - Paris 1991 Triennale Mondiale d´Estampes - Chamalières 1991 SAGA, Grand Palais - Paris 1990 Capitol Hill Gallery - Washington 1990 SAGA, Grand Palais - Paris 1990 Busn, Séoul, Taegn, Masan, Chechy / Corée 1989 Centre Culturel de Chauny 1989 SAGA, Grand Palais - Paris 1989 Institut Supérieur pour l´Étude du Langage Plastique - Bruxelles 1988 Triennale Mondiale d´Estampes - Chamalières 1988 Bibliothèque du Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris 1988 Académie des Beaux-Arts du Zhejiang - Hangzhou / Chine 1988 SAGA, Grand Palais - Paris 1986 Musée de Neuilly 1985 Galerie Viviane Valat - Saint-Vallier 1984 Musée des Arts Décoratifs - Paris 1983 Niedersächsische Landesbibliothek - Hanovre 1983 Musée d´Art Moderne de la Ville de Paris 1983 Mücsarnok Kunsthalle - Budapest 1982 Maison de la Culture de Saint-Étienne 1982 Centre Culturel F-1 - Genova 1982 Galerie NRA - Paris 1981 Galerie NRA - Paris 1979 Musée des Arts Décoratifs - Paris 1978 Fondation Nationale des Arts Graphiques et Plastiques - Paris 1975 Pavillon de France - Montréal 1975 Galerie Les Contemporains - Bruxelles 1972 - 1976 Grands et Jeunes d'Aujourd'hui - Paris 1968 Symposium d'émail - Bonyhád / Hongrie
FONTOSABB CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK
KÖZGYŰJTEMÉNYEKBEN LÉVŐ MŰVEK
VIDEO
Keresztes-Nagy József és Baranyai Judit beszámolója a Magyar Intézetben
rendezett kiállítás alkalmából https://www.youtube.com/watch?v=cKwDxG21C0g